Az autizmussal diagnosztizált zseni fiúnak magasabb az IQ-ja mint Einsteinnek

Kristine Barnett észrevette, hogy kisfiát Jacobot - akit az orvosok autistának címkéztek - úgy tűnik, lenyűgözik a különféle minták. Így ki...

Kristine Barnett észrevette, hogy kisfiát Jacobot - akit az orvosok autistának címkéztek - úgy tűnik, lenyűgözik a különféle minták. Így kivette őt a speciális oktatási programból és hagyta, hogy azokat a dolgokat tanulmányozza, melyek iránt szenvedélyt érez. Jacob jelenleg úton van a Nobel-díj felé.

Jacob Barnett, akit középsúlyos és súlyos autistának diagnosztizáltak 2 évesen, most a kvantumfizika mestere fokozaton tanul.

Az orvosok elmondták Jacob Barnett szüleinek, hogy autista fiuk valószínűleg soha nem fogja tudni, hogyan kell megkötni a cipőjét.

Ám szakértők szerint a 14 éves indianai csodagyerek IQ-ja magasabb, mint Einsteiné, és jó úton halad, hogy megnyerje a Nobel-díjat. Előadást tartott a TEDx-nél, és jelenleg a kvantumfizika mester fokozatán dolgozik.

Édesanyja Kristine Barnett szerint a kulcs, hogy hagyta Jacobot, hogy önmaga legyen - azzal, hogy segített neki a világot tágra nyílt szemmel rácsodálkozva tanulmányozni ahelyett, hogy azon dolgok listájára fókuszált volna, melyeket nem tudott megcsinálni.

Közepesen súlyos és súlyos autizmust diganosztizáltak nála 2 évesen, és Jacob éveket töltött a speciális oktatási rendszer karmaiban, mely nem értette, hogy mire van szüksége. A tanárok az iskolában megpróbálták lebeszélni Kristine-t, hogy Jacob a legalapvetőbb készségeknél bármi többet is tanuljon.

Kristine Barnett, az "A szikra - Egy anya története a zseninevelésről" című könyv szerzője elmondta, hogy Jacob számára kezdetben nehéz volt megtalálni a megfelelő oktatást.

Jacob küszködött azzal a fajta oktatással - mélyen visszavonult, és nem volt hajlandó beszélni senkivel.

De Kristine rájött, hogy amikor nem volt terápián, "látványos dolgokat" csinált meg teljesen egyedül.

"Térképeket készített pálcikákból az egész padlón. Azon helyek térképei lehettek, melyeket meglátogatott, és minden utcát megjegyzett," - mondta Kristine.

Egy napon az anyja elvitte csillagokat nézni. Néhány hónappal később meglátogatták a planetáriumot, ahol egy professzor előadást tartott. Amikor a tanár kérdéseket tett fel, Jacob feltette kis kezét, és elkezdett válaszolni a kérdésekre - könnyedén megértve a bonyolult fizikai elméleteket és a bolygók mozgását.

Jacob gyermekkorában nagyon csendes volt. De amikor elkezdett beszélni, négy különböző nyelven volt képes kommunikálni.

Jacob csak 3 és fél éves volt. Édesanyja felismerte, hogy Jacobnak valami olyasmire van szüksége, amit a szabvány gyógypedagógiai tanterv nem képes megadni neki. Kristine úgy döntött, hogy maga veszi kézbe a munkát.

"Szülőként a szakemberek tanácsával szembeszállni ijesztő volt számomra," - írja Kristine visszaemlékezésében az  "A szikra - Egy anya története a zseninevelésről" című könyvében. "De a szívem mélyén tudtam, hogy ha Jake a speciális terápiánál maradna, megszökne."

Jacob Barnett az édesanyjával. Fejlesztő specialisták elmondták Kristine-nek, hogy fia sosem lesz képes megtanulni olvasni, vagy bekötni a cipőjét.

A Hamilton megyei anya, aki óvónő, úgy döntött, hogy kiveszi Jacobot a speciális iskolából, és maga készíti fel őt a hétköznapi óvodára.

Jacob anyja személyes figyelme alatt fejlődött. Hagyta felfedezni számára azokat a dolgokat, melyeket maga akart felfedezni. Tanulmányozta a mintázatokat, az árnyékokat és a csillagokat. Ugyanakkor gondoskodott róla, hogy élvezze a "normális" gyermekkori örömöket - a softballt, piknikeket - ahogy más gyerekek az ő korában.

"Az úgynevezett 'nagy mennyiség' koncepcióját használtam," - mondta Kristine. "Ami azt jelenti, hogy minden olyan dologgal körülveszik a gyerekeket, melyeket szeretnek - legyen az zene vagy művészet, bármivel, ami vonzza a figyelmüket és szeretik."

Mire 11 éves lett, Jacob készen állt a főiskolára. Jelenleg a kondenzált anyagok fizikájáról tanul az Indiana Purdue Egyetemen Indianapolisban.

Jacob (bal oldalon alul) a családjával.

Az IQ-ja eléri a 170-et - magasabb, mint Albert Einsteiné, és a saját relativitáselméletén dolgozik. A Princeton Intézet Korszerű Tanulmányok professzorai le voltak tőle nyűgözve.

"Az elmélet melyen dolgozik, a legnehezebb asztrofizikai és elméleti fizikai problémákat foglalja magában." - írta egy email-ben Scott Tremaine professzor a családnak.

"Bárki, aki megoldja ezeket, az összhangban lesz a Nobel-díjjal."

A Warner Bros. már megkapta Jacob történetének megfilmesítéséhez a jogokat. Kristine és fia a könyvvel európai turnéba kezdett, de remélhetőleg júliusban lesz egy kis idejük a pihenésre.

"Célom a nyárra az, hogy adjak neki egy pár hét szünetet," - mondta Kristine. "A legutolsó, amikor ezt tette, akkor az Univerzum keletkezésének elméletével kezdett foglalkozni. Szóval ki tudja, mi következik?"

Jacob Barnett a TEDx előadásán

Könyvajánló

A szikra - Egy anya története a zseninevelésről

Kristine Barnett

Kristine Barnett fiának IQ-ja nagyobb, mint Einsteiné, fotografikus memóriával rendelkezik, és két hét alatt egyedül megtanulta a függvénytant. Jacob kilencévesen fogott hozzá egy olyan eredeti asztrofizikai teória kidolgozásához, amelyért szakértők szerint egyszer Nobel-díjat kaphat, tizenkét esztendősen pedig már fizetésért végzett kvantumfizikai kutatásokat. Történetét azonban az teszi még inkább figyelemre méltóvá, hogy Jake rendkívüli elméje kis híján az autizmus ködébe veszett. Kétévesen, amikor állapotát diagnosztizálták, az édesanyjának azt mondták, ez a gyerek talán soha nem lesz képes önállóan bekötni a cipőjét.

A szikra egy édesanya különleges visszaemlékezése. Miután Jake-et otthon és a fejlesztő óvodában olyan szakértők vették körül, akik a legalapvetőbb készségekre próbáltak összpontosítani, és korlátozni igyekeztek mindabban, ami elvonta ezektől a figyelmét a csillagok, a falon mozgó árnyékok, a skótkockás kanapéhuzat tanulmányozásában , Jake szellemileg egyáltalán nem haladt előre. Kristine érezte, hogy változtatnia kell ezen. A szakemberek és a férje, Michael helyett a saját ösztöneire hallgatott, kivette Jake-et a fejlesztő óvodából, és hozzálátott, hogy maga készítse föl az óvodai nagycsoportra.

A házuk garázsában vezetett családi napközi tapasztalataira támaszkodva eltökélten fáradozott a Jacobban észrevett szikra - a szenvedélyes érdeklődés - lángra lobbantásán. Úgy döntött, nem azzal törődik, amire a fia képtelen, inkább a képességeire fog koncentrálni. Ez az alapelv, valamint a játékok és normális gyermekkori élmények (labdázás, kirándulás, kerti sütés) fontosságába vetett hit segítette Kristine-t a hihetetlen akadályok leküzdésében.

Barnették nem voltak jómódúak, és az anyagi gondok mellett Kristine-nek saját súlyos egészségügyi problémáival is szembe kellett néznie. Kristine és Michael kitartó munkával, Jake meg két öccse iránti elszánt odaadással, valamint a rokonok, ismerősök összefogásába vetett rendíthetetlen hittel mégis minden várakozást felülmúló eredményeket értek el. A szikra drámai, gondolatébresztő, szemléletformáló elbeszélés a félelmetes nehézségekkel szembeszálló szeretet és bátorság erejéről, a káprázatos lehetőségekről, amelyek akkor tárulnak föl, ha megtanuljuk, hogyan aknázzuk ki maradéktalanul a minden gyermekben, valamennyiünkben ténylegesen rejtőző képességeket.